Reggel már végre tudtam kötött pulcsiban, farmerben és conversben menni (a bakancshoz még túl korán van). Gyorsan elkészültem, felkaptam a tízóraim és már rohantam is, hogy el ne késsek.
Noémival találkoztunk az aluljáróban és onnan együtt mentünk a gimihez a Deákon.
Ellentétben azzal amit tegnap tanárnő felvázolt még ma is csak megismerkedős órák voltak és gondolom a legtöbb első óra ilyen lesz. Matekkal kezdtünk Lénárt Boglárka tanárnővel, aztán angol Mrs Taylorral (a tanárnő így hivatja magát, mert nem akar egy magyar szót sem meghallani angol órán, pedig magyar és ragaszkodik ahhoz, hogy órán 100%-ban csak angolul beszéljünk).
Második szünetben megmutatta a gimi épületét Noémi. Nálunk saját termeink vannak és a tanárok jönnek hozzánk, viszont általánosban ez másképpen volt, mi az osztállyal mentünk mindig másik terembe. Az iskolai büfében is voltunk, én vettem egy áfonyás muffint, ő pedig egy csomag chipset. Az udvarra csak a harmadik szünetben lehet kimenni.
Harmadik óra az irodalom és nyelvtan volt Pósa tanárúrral. Megkaptuk az első házi feladatunk, ami eléggé fúj, de végülis csak az otthonunkról kell írni egy minimum féloldalas fogalmazást. Pósa azt mondta, hogy az egy nagyon rossz jel ha valaki a hátsó padsorba ül, mert valójában azért ülnek oda, mivel nem akarnak figyelni. Szóval kb. elmondta, hogy számít arra, hogy a fiúk meg fognak bukni. Ez nem nagyon izgatta a fiúkat.
Harmadik szünetben végre kimentünk az udvarra.
Nagyon szeretem ősszel az időjárást, ahogy még süt a nap és enyhén fúj a szél, a fák levelei már sárgulnak és olyan jó hangulatom lesz ettől az összképtől. Noémival egy kiesőbb padra ültünk le és zenét hallgatunk a telefonjáról, a One Direction Up All Night albumját, közben pedig a semmiről beszélgettünk kb.
Egyelőre mindenkinek megvannak a klikkjei (fiúk), ők együtt lent röhögcséltek a lépcső közelében egy körbe állva, mindenki más pedig a jelenlegi padtársával beszélget. Ha van persze, mert Beni fent maradt a teremben és fülessel zenét hallgatott. Barbit sehol nem láttuk. Norbi és Alex volt az egyetlen kivétel, mert Alex külön volt a megszokott fiúktól Norbival és valami telefonos játékkal játszottak egy padon.
Negyedik(-ötödik) óra: tömbösített biológia. Ami nem csak azért para mert tömbösített, hanem mert Noémi mesélte a gimis pletykát, hogy Magyar Andrea tanárnő az egyik legszigorúbb tanár és őt tuti nem fogja meghatni, hogy első óra van. El fogjuk kezdeni az anyagot.
Ha még csak egy óránk lenne, mivel új osztály vagyunk, az talán elmenne bemutatkozásra, de nekünk ott a második óra ahol már biztosan az anyaggal fogunk foglalkozni. 15 perc volt a bemutatkozás. Tanárnő lényegében ráerősített minden pletykára amit Noémi mesélt, sőt még büszkén mesélte, hogy “igen, ez és ezek a pletykák vannak rólam és minden igaz”. Nyilván Kornél felordított, hogy “Ne máááár” aztán a következő percben ki lett küldve óráról és igazolatlant kapott. A második órára szerencsére visszajöhetett, feltéve “ha tud viselkedni”.
Szünetben azt mesélte, mármint csak így random mondta mindenkinek a terem közepén, hogy a felsőbb évesektől úgy hallotta, nem szabad tanárnővel kötekedni. Csak azért adta meg magát, mert nem volt kedve ahhoz, hogy a szüleit az első héten behívassák. Szerintem életemben nem jegyzeteltem ennyit és azon sem lepődnék meg ha a következő órán már röpdogát írnánk.
Utolsó óra német volt Kovács Tünde osztályfőnökkel ami nyilván úgy indult, hogy kollektíven le lett szidva az osztály, hogy mégis mi történik már a második nap, hogy ki van küldve valaki óráról. Vagyis idézőjelben lettünk csak leszidva, mivel Tünde tanárnő annak szánta, viszont abszolút nem úgy jött át. Ami abból is látszik, hogy hiába voltunk tegnap egész nap együtt és tanárnő maga igérte be a nagy tanulást, egész német órán egyetlen dolgot tanultunk meg: németül jelenteni. Ami azért elég nagy flex. Frau Kovácsi, ich melde…
Viszont az már azért elég fárasztó volt, hogy ma már fél háromig voltunk, azután, hogy tegnap csak délig voltunk. Plusz még két napja a nyári szünet miatt tízig aludtam.
Noémit ma az apukája várta suli után, mert együtt mentek bevásárolni, emiatt úgy gondoltam, hogy kipróbálom milyen villamossal hazamenni. Így totál másfele kellett mennem, át a Vörösmarty téren, minden erőmmel azon voltam, hogy ne tévedjek el. A zebránál megláttam Benit és mivel ő is látott, nem akartam bunkó lenni, ezért odamentem hozzá. De nyilván azon is szorongtam, hogy nem akarom zavarni sem. Kivette az egyik füléből a fülest és mivel nem jutott más eszembe, így megkérdeztem, hogy merre megy és mondta, hogy a 2-es villamossal, aztán pedig 4-6-ossal Újbuda felé. Sajnos a beszélgetésünk ennyi volt. A Jászai térig némán ültünk egymással szemben. Én nem mertem elővenni a fülesem mert féltem, hogy bunkóság, ő pedig nem dugta vissza a fél fülébe a fülesét. Ha ez még nem lett volna elég kellemetlen, akkor még utána a zebránál kb. száz évig volt piros a lámpa amig várakoztunk. Már majdnem inkább elindultam a másik irányba, hogy “bocsi én amúgy a Parlamentben lakom, szóval szia”.
– Öhmmm akkor szia, majd holnap! – köszöntem el amikor végre átváltott a lámpa, ő pedig intett és befordult a villamos megállóba.
Otthon ettem egy szeletet a pizzából amit még tegnap anya hozott haza és megpróbáltam nekiülni az irodalom házinak, de mivel péntekre kell ezért nem jött sok inspiráció szóval inkább holnapra halasztottam. Hamarosan anya is hazaért, viszont még dolgozott a laptopjáról. Ezért békénhagytam (vagy ő engem inkább) és addig beszélgettem Noémivel és ő átküldte nekem fotón, hogy milyen One Directionös polót talált.
Persze amikor anya befejezte a munkát jöhetett az élménybeszámoló. Már majdnem a sulis nap végénél tartottam, amikor hallottam, hogy jött egy értesítés a telefonomon.
“Benjámin ismerősnek jelölt”
Mivel erre anya látta, hogy valami nagyon fontos dolog történt, rögtön tudni akarta, hogy mi az és mondtam neki, hogy egy osztálytársam bejelölt ismerősnek. (Persze nem minden részletbe avatom be, az élménybeszámolók szigorúan csak az órákra és tanárokra terjednek ki). Gyorsan elhadartam neki a nap végét és rohantam a szobámba.
Visszaigazoltam és körülbelül egy perc múlva jött egy üzenet értesítésem.
“Szia, bocsi ma nem volt kedvem annyira beszélgetni. Most sincs, de szerettem volna tisztázni, hogy nem ellened irányul. “
Fél órán át gondolkodtam, hogy mit válaszoljak, végül annyit írtam, hogy “Szia! Értem, majd szólj ha lesz kedved :D”. Ez egész tök random volt, de nem akarok belekezdeni és túlgondolni, mert ott van az, hogy nem szólt kb hozzám egész úton (de valójában én sem beszéltem), viszont szerintem az tök aranyos, hogy gondolt arra, hogy megnyugtasson, hogy nem velem volt baja.
Ezután még jött egy üzenet, hogy “Rendben” és véget is ért a beszélgetésünk. Nem akarok arra gondolni, hogy ezt holnap, hogy fogom lereagálni.